Az áruház előtt, ahol annyi ember jár
A gazdasági helyzet tétován muzsikál
A forgóajtón át ki-be áramlik a nép
S bevásárlás közben hallgatják a dalt
A koldusét
A tisztesség leánya, ki az árakért felel
Hűségért cserébe szerelmet adna el
De egyre inkább érzi már, hogy mindhiába vár
Tekintetek tüzében szemlesütve jár
Itt várok én, a város közepén
Hol mindig elvakít az üvegházi fény
Itt várok rád, gyanútlan jössz felém
Hisz honnan sejtenéd, hogy téged várlak én
A kisvállalkozó rohan, csak rohan a téren át
Örök mosollyal nézik a műanyag babák
Az áruháznak háttal a költő merengve ül
A kőszobor tövében vén cigány hegedül
Itt várok én, a város közepén
Hol mindig elvakít az üvegházi fény
Itt várok rád, gyanútlan jössz felém
Hisz honnan sejtenéd, hogy téged várlak én
És búcsút int nekünk az őszi napsugár
A neonfény kigyúl, az áruház bezár