Látom, hogy jól megy a szádhoz ez a mondatféleség,
De inkább ne imádj, ne fohászkodj, csak állítsd ide a fényt,
És adj egy részt az árnyékaidból, ne égjen a retinám el,
És nincs most miért félned a jót, csak érkezz meg már.
Végre értem a földön járást,
Ne nézz, hanem változz sárrá,
És olvadjunk egymásba inkább,
Tetszik a mintád.
Átlátni hozzád és átlátni mindent, az
Egy és ugyanaz, egy és ugyanaz,
Ez nem törvényszerű folyamat,
Mégis érzem, hogy jó.
Mégis érzem, hogy jó.
Érzem, hogy ránk támad még ez a békefenntartás.
Csak tompítsd el a szót és a kést, így majd jobban fáj,
Ha egyszer tényleg ide is áthatol, Ahol a szíven kereszt ül,
De nincs most miért félned a jót, csak alkudj még rá.
Végre értem a földön járást.
Ne nézz, hanem változz sárrá,
És olvadjunk egymásba inkább,
Tetszik a mintád.
Átlátni hozzád és átlátni mindent, az
Egy és ugyanaz, egy és ugyanaz,
Ez nem törvényszerű folyamat,
Mégis érzem, hogy jó.
Mégis érzem, hogy jó.
Maradj még!
Ez csak áttelelés.
Maradj még!
Ez csak áttelelés.
Maradj még!
Ez csak áttelelés.
Maradj még!
Ez csak áttelelés.
Mi lenne más.
Mi lenne más.