Héj, a zullott ejszakak, a régi cimborák. Héj, hallom most is még a hívó dallamát Ná, ná, ná, ná. Elmúlt a régi nyár. Ná, ná, ná, ná. Jól tudom, nem jön vissza már. Cimborám! Hadd meséljek magamról, én nem miattad gyanakszom, hát remélem nem haragszol. …nézz a szemembe, az asztal szinte felnevet, ő látta, hogy temettem el a be nem váltott terveket. Az évek szaladnak és visszanézni fáj, már csak egy halványuló szép emlék maradt a régi nyár. La**an elfogynak a sörök, a lányok messze járnak, búcsút intettünk a balhénak, a züllött éjszakáknak. …A szívem visszahúzna még, ha száz évig élnék, hülyeségből úgyis volt elég. Alszik már a béke út, a buszmegállópadka, és a szekrény mélyén pihen meg az ütött kopott labda. Héj, a zullott ejszakak, a régi cimborák.
Héj, hallom most is még a hívó dallamát Ná, ná, ná, ná. Elmúlt a régi nyár. Ná, ná, ná, ná. Jól tudom, nem jön vissza már. …Nem jöhet vissza soha többé pár dolog, A kilőtt nyíl, az elhajított kő, a nyári záporok. Emlékszem, ha lement a nap már hajtott a vérem, És nem kértem, de a hajnal fényei eljöttek értem. De tudd, a fekete is lehet ragyogó, Tudod testvérem az életem egy kopott mulató. Járva a vidéket látom, ahogy a legények fáznak, Látszik a szemükben, érzik, vége van a forró nyárnak. Utána nyúlnának, kaparnak két kézzel, De a barát az barát marad, és mindig megvendégel. Ezért, ami az enyém az a tiéd is, hát vedd el, És koccintsunk most arra, hogy ezt soha ne felejtsd elll.