Fogadj el engem!
Lelépek ebből a városból, ahol már nem lehet élni.
Pisztolyt fogtak rám és la**an magamtól is kezdek félni.
Nekem a blues a bibliám, sok hazugnak az ördög vagyok.
A város fényesebb mint az ég, rám csak a te szemed ragyog.
Szívták a vérem, lopták a pénzem.
Futottam volna, de nem volt hova.
Lusta lotyók, lompos lakájok,
A csavargónak lesz otthona!
Ha Isten az emberben él
Miért küldte rám az átkot,
Hogy ki kell bírnom,
Ki kell bírnom a világot?!
Ha Isten az emberben él
Miért küldte rám az átkot,
Hogy ki kell bírnom,
Ki kell bírnom ezt a világot?!
Sétálunk majd az erdőben,
Jézusról mesélsz nekem,
Próbálsz meggyőzni kedvesen arról,
Hogy ismer és szeret engem.
Tudja rólam, hogy nem találom,
És azt is, hogy nem is keresem.
Mondod, hogy régóta veled van.
Nekem elég, ha te vagy velem!
Békét kerestem éveken át,
Közben elvadultam nagyon.
Fogadj el engem! Fogadj el engem,
Azt akarom, csak azt akarom.
Bolond voltam, nem lettem bohóc.
Levelet írtam, de nem küldtem el.
Elvettek tőlem. Elhagytalak.
Nem tudtam, mi van a szívedben.
Hittem az emberben, vesztettem szerelemben,
Elvették mindenem. Mégis most újrakezdem.
Maradj velem, maradj velem
Míg meggyógyulok és talán megjavulok.
Ötven év bluesban, ennyi a múltam.
Nem sokat tanultam, megbuktam
Mert nem, mert nem hazudtam.
Megbuktam, mert nem hazudtam.
Ma meg már nem kell
Hát én most újra kezdem, újra kezdem.