Az okos pénz a bankban, az utcákon a Hold
A sötét fiúk mind törvényszegők
És nálad kelet St. Louis-ban beszédet hord a szél,
S az eső hangja hízelgőn mesél.
A karneváli szalonban dühöng Napoleon.
A tükör elbújtatja jegyesét.
Hazamegy a zenekar, az eső kalapál
És így igaz, hogy semmije sincs már.
Az idő vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.
Az emlékeink árvák akár a vonatok,
Zsugorodnak, ahogy távolodnak el.
És mennyire nem is emlékszel,
Mennyi nem felejthető.
Az álmokban szenteket hord az idő.
A lány azt mondta: maradj, míg a kötés lejön a sebről.
A sok nyálas nem tud lelépni, ha kell.
Matilda kérdi a matrózt, álmok ezek vagy imák.
Hunyd le szemed fiam, látod nem is fáj.
Az idő vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.
Ocsmányak a dolgok a naptáros lánynak.
A srácok elhajtanak az út oldalán,
De a lány, ha begurul, előránt egy borotvát,
És ezer galamb a lába elé hull.
Hát tégy gyertyát az ablakba és csókold meg a fiút.
A kedves ázik az ablakodon túl.
Akár egy idegen gazzal a szívén.
Fogadj fel egy hegedűst, míg visszatér.
Az idő vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.
Vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.