A kanális kígyója fekete vért okád.
Most ért véget az ötszázéves blokád.
Kavarog a bűz, kevereg a szar.
A mélybe mutat egy leszakadt kar...
Menekülj, fiú!
Fuss át Budára a hegyek közé,
Bánatod rejtsd el tövisek mögé.
Mondj egy imát és öltsd fel a kardod.
Ez nem az a nap, amikor meg kell halnod.
Indulj hát, fiú!
Látlak, ahogy a város fölött repülsz
Mint egy ébredő, lusta angyal. Csak kicsit örülsz.
Nézed a házakat: fölülről sem szebbek.
Látod, a hangyák sohasem nevetnek.
Mit látsz még, fiú?
Látod, hogy régóta nem született herceg?
Hogy fürge patkányok tigrisek lettek?
Hogy minden macskából cicuska lett?
Hogy bunkó a bankóra költőt veret?
Hogy szórakozol, fiú?
Tudod-e szeretni őket, mikor verik a nőket?
Mikor hátulról tizen egy szoborra lőnek?
Közben a Halál csendéletet fest.
Mi lesz a címe? I Love You Budapest!
Ne légy dühös, fiú!
Legyél te, aki bevégzed a harcot!
Legyek én, akit el kell hagynod.
A szentek megbocsájtják neked,
Hogy egy hitetlen nem mehetett veled.
Bocsáss meg, fiú!
Tettél egy kört, mélyebbre ne repülj!
Elég, hogy eldöntsd: maradj, vagy menekülj.
Alszik az áldozat, a tegnapi gyilkos,
Holnapi barát, de később csak cinkos.
Hogy döntesz, fiú?
Várd meg a hajnalt, mikor az első szél
Elhozza, amit Buda titokban Pestnek mesél.
Állj meg a rakparton, hallga** egy kicsit
És megtudod, miért maradtam itt.
Te is maradsz, fiú!