Most előlép a legkisebb fiú
Úgy, mint a mesében:
Három évig nem vetek, csak szántok.
Esküvel ígérem.
Nem kell sem a bor, sem a szerelem,
Ne szóljon az ének.
Várok, míg a korhadt, vén fák
Maguktól elégnek.
Tüzüknél táncolok,
Gyermekeket nemzek,
Az árvák közül egyet
Magam mellé veszek.
Velük építem fel újra a várost.
Megsuhintom erős, friss színekkel,
Újra megtöltöm ártatlan szívekkel.
A házak nem lesznek magasak,
Ne szakítsák fel az ég hasát,
Eső hulljon rád, ne mocsok.
Minden ablakot tisztára mosok,
Azt az egyet is, ami a Múltba néz,
Ahol ne a Bűnt keresd, hanem a Feledést.
Micsoda város lesz!
I love you, Budapest...
Micsoda város... csoda város... a város a csoda...
Pest sír, nevet Buda... nem oda Buda...
Bűzös város... bűvös város... bűnös város...
Éjjel is világos... bújta** el... ne lásson senki...
Végem van... ne tudja senki ...
Millió idegen... tapos a szivemen... micsoda szerelem...
Micsoda város, Budapest... melyik a lélek... melyik a test?
I love you Budapest.