Lágyan mozdulnak, lágyan felemelkednek
Az ébredező halottak újjászületnek
Szétzúzott tagokkal és nedves lelkekkel
Lágyan sóhajtanak.
Elragadtatott, temetkezési csodálkozással.
Ki hívta ezeket a holtakat táncba?
Én hívtalak, hogy kend fel a földet
Én hívtalak, hogy jelentsd be az égett bőrként hulló szomorúságot
Én hívtalak, hogy minden jót kívánjak neked
Hogy új szörnyként pompázz önnön dicsőségedben .
Én, én hívlak most, hogy imádkozz!
Rázd ki az álmokat hajadból, kedvsem,
Édesem, szép gyermekem,
Válaszd meg a napot!
Válaszd meg napod jegyét!
Az első, amit meglátsz:
A Nap Istensége!
Mindenki bent van?
Mindenki bent van?
Mindenki bent van?
Az ünnepély kezdődik nyomban. Ébredj!
Nem emlékszem, hol volt vége ennek az álomnak.