Elaludt Gulliver, a törpék nem félnek,
Lekötözik gyorsan, amíg fel nem ébred,
A fülébe ólmot, az orrába mérget,
Szép hazánk, Lilliput! – zeng a hősi ének.
La**an semmi helyünk nem marad a zöldben,
Gyökerek és magok leszünk néhány könyvben,
Számítógép rág majd szét,
Alszik az ész, hízik a szemét.
Régen szerelmesek öleltek alattam,
Menekülő rabot, csavargót bújtattam,
Ma csak kutyák végzik dolgaikat nálam,
Vándormadár régen nem üli meg ágam,
Bokor vagyok, gép számolja levelem,
Műtrágyák és ollók számolnak le velem,
Acélkecskék rágnak szét,
Ólmos könnyet hullajt rám az ég.