Hej, András, terhes vagyok,
Bár még nem látszik.
Az uram nőgyógyász,
És szájharmonikázik.
Azt mondta, hogy nagyon szeret
És elvett, bár nem övé a gyerek.
Azt hiszem, jó nekem így.
Úgy neveli fel,
Mintha a sajátja lenne.
Nem hittem el könnyen,
Nem bíztam benne,
De gyűrűt hozott egy nap,
És vendéglőbe visz minden vasárnap.
Azt hiszem, jó nekem így.
Mikor Péter elhagyott,
Szabolcsba mentem
Anyámhoz, aki annyit mondta,
Amit soha el nem hittem:
Itt mindenkinek annyi jár,
Hogy meghal, vagy inkább disszidál.
Azt hittem, jó nekem így.
Rád gondolok mindig,
Ha látom a villamost.
Érzem a drótkemény hajad,
Bőröd és az illatod.
A gramofont már eladtam,
De a Kex kislemez még megvan.
Azt hiszem, jó nekem így.
Kedves, hát ez a helyzet.
Valahogy megvagyok még.
Nagy kár, hogy leléptél
És elvitted az összes pénzt.
Ha vehetnék egy színes tévét,
Nem gyűlölném a hétvégét.
Azt hiszem, jobb lenne így.
Sajnos, ez mind nem igaz.
Nincs se cím, se telefon
Nem tudom, hol a gyerek,
És kivel él az a**zony,
Fel sem hív és semmit se kér,
És nem jön semmilyen levél.