Gazdag voltam hozzád képest,
Pedig alig volt valamim,
Neked sem volt semmid,
Így végződött egy rossz film.
Úgy vártuk, hogy vége legyen,
Őrülten Berlinbe téptünk,
Szólt a zene és ledőlt a fal,
Ennyi volt, amit megértünk.
Én megúsztam negyvennéggyel,
Neked kijött tizenhétre,
De két millió boldogan hallgat,
Mert hetvenet kapott és túlélte.
Nem voltunk nagyok, se bátrak,
Átmentünk a tűzön, nem baj,
Vigyáztál rám és észrevetted,
Hogy ajtó is van, nemcsak fal.
Túl vagyunk egy hosszú filmen,
Nem volt unalmas, csak túl komoly,
Hiányzott belőle valami,
Talán egy fintor, vagy egy mosoly?
Nem lehetsz Jézus, vagy Jagger,
Nem lehetsz Einstein, sem Ady,
Morgod a tükörnek reggel,
Ez már mind-mind volt valaki.
Akarsz egy gyilkos prófétát?
Akarsz egy hazug pártot?
Hülye írót, bunkó zenekart?
Itt vannak mind, nem látod?
Kíváncsi, gyengéd túlélő,
Te kellesz, mert más vagy, mint én.
Gúnyolódó, szemembe néző,
Nevess rajtam a világ végén!
Kinek kell még egy miniszter,
Aki nem érti a viccet?
Minek még egy olyan folyó,
Ahol nem hoznak, csak visznek?