Zöld-sárga, zöld-sárga, hangyák lejárata
Tollasgyík szemében áll egy kis leányka.
Darazsak harcolnak, fogaik csattognak
Halálos sebeket ejtenek eleget.
Bogarak elmennek, röptükben zenélnek
Tölgyfának törzsében, hallgattam én őket
A holdra fölnézek, ott rovarok nyüzsögnek
Fény felé repültek, ott csendesen zümmögnek
Hej, lányka, hej, lányka, szépségben nincs párja,
Ha vele lehetnék, mindent elfelednék.
Zöld-sárga, zöld-sárga, tollasgyík szájába
Került a leányka, nincs még egy órája
Arcának bájával, hangja lágyságával
Engeszteli ki gyíkját, hogy kerülje halálát
Halála közeleg, országa megremeg,
Magyar volt a lányka, magyar a hazája
Hej, lányka, hej, lányka, éhes a sárkányka,
Világnak harmada, majdnem ő egymaga.
Katonák szájában, ereim végei,
Úgy szívják véremet, csak ebbe ne halljak meg.