Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyeztetett ide.
S gondunk ételre sincs
Ha gazdánk jól laknék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
S harag múltán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!