Mikor azt mondod, hogy messziről jöttél,
Mikor azt mondod, hogy fáj, mondd, mire is gondolsz pontosan?
Tudom a fájdalomnak tépett arca van, azt nézzük unos-untalan mindannyian.
Mikor azt látod, hogy nem figyelnek rád,
Csak a saját orrod látod, ha folyton magadat keresed másokon,
Van, aki elidőzik azon a tépett arcodon, megbánja később még nagyon.
Ne hidd, hogy ennyivel megúszod!
Ne hidd, hogy nem sokáig húzod!
Mikor elhitted, hogy szerencsétlen vagy,
Mikor elhitted, hogy véged van, mondd, miért nem álltál ellen semminek?
Azt hitted, rosszabb nem jöhet, pedig még könnyű volt neked.
Legalábbis ennél könnyebb.