Az, aki táncol, az nem te vagy, te maga a tánc vagy,
Nem te járod, téged járnak. Akit átkozol éppen, az lesz a párod.
Feketepéter, fogom a zsákot. Ha nem bírod el, de megbírod ébren,
Maradok én is veled az élen – fenn.
Tudom a dolgod, tudod-e hol vagy?
Jaj, csak azt ne mondd nekem, mert nem hiszem,
Hogy te nem gondoltál még arra sohasem,
Hogy a gonosz nem az, aki kínoz odabenn.
Hanem?
Aki könyörög hozzád, hogy ereszd szabadon, az a gonosz,
Akiről végig azt képzelted, hogy jót akar neked,
De megijedni tőle nem mersz, mert olyan vagy te is, mint mindenki.
A legjobban azoktól tudsz a plafonra mászni, akik csak úgy
Minden ok nélkül a hátad mögé lopakodva a füledbe súgják, hogy:
"Ne félj!"
Magadban olyankor magadra mutatsz, és azt kérded tőlem, hogy:
"Mér', talán úgy nézek én ki, mint aki fél?"
Talán.
De most egyet se félj, különösen tőlünk ne.
A rossz utakról hozzuk neked a jóhíreket,
Mert a jóhíreket hozni csak a rossz utakról lehet,
Akik az értelmét keresik, mind élni felejtenek,
Ez titok volt eddig, de most jobb ha megtudod:
Csak úgy nem jutsz pokolra, ha magadtól odamész.
Két szék közt a padlóra is csak akkor nem kerülsz,
Ha belátod, hogy muszáj vagy, és arra a kis dombra,
Amit emlegetni szoktunk most magadtól lecsücsülsz.
És azt mondod gonosz vagy, tudod, hogy nem vagy az.
Ezt mondják mások is, te meg ha bebizonyítod nekik azt,
Hogy neked van igazad mégis, akkor lettél gonosz.
Te is, mint mindenki, félni szeretsz leginkább, és leginkább félni,
Leginkább félni szeretve fogsz, most ne tegyél úgy mintha nem te lennél,
Aki nem te vagy, mert
Az, aki zsákbavarr nem te vagy, te, igen, a zsák vagy,
Nem is látszol, mégis látnak. Ahogy átkozod őket, attól vagy álmos.
Feketepéter, ide a zsákot. Te nem bírod el, mi megbírjuk ébren.
Maradunk…
Fenn.
Az igazságot, bárhol legyél, a sarokban keresd! Ő már onnan figyel téged,
És ha eljön a te időd: feláll, kezet nyújt, köszön majd. És rájössz akkor arra,
Hogy bármire rájönni valójában semmi.
És fogást sem talál majd rajtad, úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak,
Akinek a másén kívül nem kell senki kerüld és titokban bámészkodónak nevezd.
Te is, mint mindenki, azzá akarsz válni, akivé nem lehetsz.
Az erő ide nem elég – ide az erőnek az erejét kell most, hogy megkeresd.
Keress magad mellé jeleket, ne félj betalál majd mindegyik,
Amelyik meg nem, attól meg a szabály erősödik.
A szabály, hogy az ember magáról beszél, magával ha beszél,
Bárki nevét mondja, bárki szemébe…