Egy téli éjjel valahol egy kis ház ablakán kiszûrõdik a fény
Én kint fázom, közelebb lépek, most már látom
Odabent emberek s egy színpad áll
A színpadon egy lány szabadságról énekel
De hiába ordít, a falakon túlra már
Csak néhány szófoszlány és halvány dübörgés hallatszik át
Belépek hát a ház ajtaján
Itt érzem, a levegõ tele van energiával
Így könnyen a szívemig hatol a dal
Te miért nem érted?
Miért nem hallod?
Mert nem érzed, ha kintrõl hallgatod
Bármikor, ha a föld alól elõbújna, elõtörne
Elhalkulna vagy megfertõzõdne
Mert sokan próbálkoztak azzal, hogy megmuta**ák másoknak
Az életünk mekkora hazugság
Agresszió, behódoltság
De hangjukat sokszor elnyomták
Vagy pénzzel megvásárolták
Így mi most velük együtt szemléljük
Mások nyomorát
Lelkük rabságát
Elkeseredett öldöklésük hatását
Együtt halljuk a Föld hangját
Halálsikolyát
Halálsikolyát
Nehogy azt hidd, hogy a bombák elõl bármelyikünk is elmenekülhet
Te megpróbálhatsz nélkülük élni
De a véres játékaik elöl nem lehet megszökni
Nem lehet megszökni
Õrült emberek vesznek körbe
Rezzenéstelen arccal gyilkolnak meg mindent, mit szeretsz
Nincs megállás
Most már te is gyilkolsz, nincsen megállás
Véresen, átf*gyva lépkedsz a hóban
És könny szökik a szemedbe, mikor feltûnik elõtted egy kis ház
Te is ott voltál
Az ablakon már nem szûrõdik ki fény
A falak is romosan állnak
A termen keresztül süvít a f*gyos szél
Te még mindig tisztán hallod a lány hangját
De körülötted már senki nem énekli dalát