Egy májusi esõs délután sétáltam egyedül a fák között
Gondolataimban ott jártál
Nagyon hiányoztál
Ott álltak a sziklák büszkén, kik számtalanszor láthattak már
Emberek arcán bánatot
Hányszor láthattak boldogságot
Egy dal, ami mit sem ér
Annak, aki nem érzi át, akiben nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért
Mindenki szívében ott él
Hidd el, elmúlik majd a tél
Minden fájdalommal együtt élni, reménykedni
Meddig tart még?
A vihar erõsebb már, az ég is mennydörög itt
Az esõcseppek ördögien szólaltatják meg a fák lombkoronáit
Ó, miért nem vagy itt velem?
Nem érezhetem forró ölelésed
Szádnak édes ízét
Szerelmünk égetõ tüzét
Egy dal, ami mit sem ér
Annak, aki nem érzi át, abban nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért
Mindenki szívében ott él
Mikor a szemében valaki többet ér
Várni rá, megszeretni, érezni, elveszíteni
Szenvedni tovább
Fáj, hogy
Vágyom rád
Fázom
Az arcom
Vizes
A szikla
Hideg
A szemed
Rideg
Távolodsz tõlem
Ég veled! -ezt kiáltod
Hát legyél boldog!
Egyszer minden véget ér
Õ is egyszer más utakra tér
Szerelmét elfelejteni
Emlékként megõrizni
Nagyon nehéz