Tiszta fényed, életet adó fényed,
Gyilkos sugaraid nem szűri már a meggyengített ózonréteg,
Kék véred, olajtól szennyezett véred,
Gyermekeidet pusztítja el, ereidben la**an árad a méreg!
Szemét rohasztja tested, saját könnyeid marják le kérged,
Mértéktelen kizsákmányolás, mesés kincseidtől foszt meg,
Fájdalmas a lélegzeted, haldokló, dühödt, szmogtól szenved,
Éltető fáid már nem segítenek, nyúzott tetemeket rág a féreg!
Nem fogjuk fel, nem fogjuk fel, nem fogjuk fel mit tettünk, s most fizetnünk kell,
Hiszem, mint matéria, mint a teremtés koronája,
Hiszem, hogy életünk hajnalán nem erre voltunk hivatva,
Leigázunk mindent, mint egy vérszomjas hadsereg,
Súlyos lépteink alatt a Földanya megremeg! Megremeg!
Hiszem, mint matéria, hiszem, mint az evolúció csúcsa!
Éjfél előtt egy perccel, a Föld bolygót paraziták lepték el,
Nem törekszenek semmi másra, tökéletes diszharmóniára,
Megérettek a teljes pusztulásra!