Fennen hordod az orrodat, kevély Pozsony vára De panaszos, amit teszel, pedig pénzed bánja Miattad van sok szegénynek keserves nagy kára Megmondották, így jársz te is, tudod, nemsokára Akármikor szavunkba vágsz, s elcsapod az arcunk Sose hinnéd, Isten bizony, nem is ezért tartunk
Mint jó apánk, kezünk fogod, s hajlítod a nyelvünk Sose hinnéd, hogyan táncol ez a világ bennünk Várad ura, gyöngyek gyöngye megemberedhetne A két szeme a fejébe kis fényt beengedne Torka alatt szíve lenne, mivel szerethetne Feje fölött Isten lenne, akit megismerne