Kéne egy dal, miben egy ház szerepel,
Érzelmes dalban egy szülői ház.
Ám mit csináljak, ha e ház nem létezett.
Éneklek másról e ház helyett.
Kéne egy dal már, hogy hív a szülőföld,
Hőn vágyott táj, mely az én hazám.
De úgy alakult, hogy nem hívott soha.
Hát éneklek másról, ha nem hí a haza.
Jól tudom, kéne anyámról is egy dal,
Ősz hajú a**zony lenne benne anyám.
Ám az én anyám nem drága anyu.
Úgy vélem, sajnos, nem dalba való.
És dal kéne arról, hogy énekelni jó,
Számos baráttal, nagy asztalok körül.
Ám nincs egy este, ami mindenható.
Így hát az ének nem dalba való.
Lám lett egy ember, aki már nem is énekel,
Jól tudja: nincs ház, nem hívja haza.
És itt egy dal, ami nem dúdolható,
Mert nem dalba való, nem dalba való.