Valami délutánban,
Valami Tímeának,
Amikor szél van és délután van,
Valami szélütött délutánban,
Nejlonzacskók havában,
Tíz lengyel kórusában
Valami Tímeának,
Valami délutánban,
Valami megkevert nagyvilágban,
Ahol is népeket megvizsgálnak,
Gyereke lett Tímeának,
Gyereke lett - én láttam.
Guggolva rá szemétre,
Sóhaj és hangok nélkül,
Tíz lengyel széltoló kórusában,
Valami szélütött nagyvilágban,
Nejlonzacskók havával
Keverve vére, vére.
Na végre, végre, végre,
Új ember néz az égre,
Oda, hol végzi majd, az égre,
Na végre, végre, végre.
Na végre, végre, végre,
Újszülött néz az égre,
Nejlonzacskók havára
Leesett véres pára.
Leesett véres pára
Nejlonzacskók havára,
Ez vagy te, gyermeke Tímeának,
Tíz lengyel széltoló kórusában,
Valami Tímeának,
Valami délutánban.
Valami Tímeától,
Valami délutánból,
Valami szélütött mindenségben
Új ember lett és én nézve néztem,
Oda, hol ott a végzet,
A gyermek égre nézett.
Na végre, végre, végre,
Új ember néz az égre,
Oda, hol végzi majd, az égre,
Na végre, végre, végre!
Na végre, végre, végre,
Új ember néz az égre,
Föl, föl az égre, égre, égre,
Az égre, égre, égre.
Ezt éneklem nekik. Ez a hír.
Arábiai Lawrence azt mondja nekem erre fel, miközben a tatár kán a torkát szorongatja:
-Well, maga ezzel azt akarja mondani, hogy itt van ez a helyzet, a kelet-európai helyzet, és abból lesz valami. Nagy felfedezés, mondhatom. Hát persze, hogy lesz valami.
Én, a Hírnök: - Igen. Lesz valami. Legalább egy gyerek.
-Well, egy gyerek - Lawrence legyint a tatár alól. - Gyerekek mindig voltak.
-Valami biztos lesz! - üvöltök én. - Ebből ki fog jönni valami. Akár egy korcs. Egy KORCS!
Erre azt mondja nekem Ecsédi a szupermarketban:
- Te nagy marha vagy, Hírnök. Mi lesz Velünk? MIVELÜNK? Un minket az egész világ. Hát nem látod?
De én máris a piacon vagyok, fogom a gyereket, merő vér meg víz, meg minden, és megszakad a torka, úgy vonyít, de én megyek föl s föl, a Négyarcúhoz, és mondom neki:
- Uram! Én vagyok a Hírnök. A Bartók Béla úton lakok. Tudok az egészről. Itt a gyerek. Akkor ez most mi dolog, Uram? Mi végre, Uram? Mi végre?
Az angyalok összenéznek: ki ez, mi ez?
Az pedig, Aki El Van Felejtve, felüti négyarcú fejét, int, hogy a végítélet legalább holnapig elmarad és mondja:
-Na jó, most menjetek haza.
Hát akkor: menjünk már megint haza. Barátaim, bajtársak, az Isten áldjon meg minket, már megint nem.