Majd mit beszélünk Marival, ki rég disszidált,
És holnap éjjel érkezik az éjféli vonattal.
S Évának is, ki látom, hogy fél, mit mondok majd?
Tán azt, hogy elnézést, de az éjféli gyors
Holnap jön Marival, ki a szerelmem volt...
Szegény Éva!
Jaj mit mondhatnék Marinak, ki jókedvű lesz,
Vagy ne adj isten szomorú, tán azt, hogy elnézést,
De Évával én, mint házasok régóta már megállapodtunk,
Hogy Te nem létezel, s legyen titok az éjféli gyors.
Szegény Éva!
Majd mit beszélünk Marival, a csomagját viszem
Az érkezési oldalon és aztán az utcán.
Tán kérdezni fog s én kérdezem. Tán kérdezni fog,
S én kérdezem Marit, hogy mondd csak Mari az étterem, az étterem...
Tudod ahová oly sokszor beültünk épp egy szóra csak, emlékszel még?
Nos tudd meg, hogy nincs meg már, lebontották!
De tudok egy új, tudok egy más, egy sokkalta jobb helyet.
Beülhetnénk, ha már itt vagy Mari, Te kedves Mari...
Szegény Éva!