És arra a képre emlékszel drága, hol kalapban látjuk apát.
Bajuszos száján a szokot mosollyal, és keze mélyen a kabát
Zsebébe süllyedtl és három régi barát
Valami tréfás pózban mutatja magát.
Hullámot nyomva anya hajába zsorzsetjén még ott kisért
Az ötvenes évek szűrt levegője, tudod a légkör miért.
Apa egy este karjára vette Irént,
S elhagyott minket, nem fontos ma már kiért.
Szomszédunk lánya egy délután,
Megállt a házunk udvarán.
Hat éves volt, én négy talán.
Nadrágját lehúzva hasán,
Valamit mutatott magán.
És kérdezem tőled, emlékszel drága, mikor a kórház előtt,
Hol Lizánál voltunk látogatóba, kaptunk egy jó kis esőt,
S én fejembe nyomva apa kalapját megyek
Egy telken átvágva a megálló felé veled.