Drága Irén, megint az utca, megint az utca.
Hallom itt, hogy egy ember a valóságból magát kihazudja,
Elhasznált szavakkal magát elhasználja,
Elhasznált házak közt elhasznált világban
A hőségben az utca és a valóságból magát kihazudja.
Minden elhasználva, ezt kell írnom újra,
Aki ezt kihasználja, kevéssel beéri,
Hát adott a feladat: használttal beérni,
Ne legyen fájdalmas, csak ezt szokták kérni.
Akkor tán kibírjuk, akkor tán kibírjuk...
Így szoktunk ma élni,
Viharral teli levegőt kis szimatokkal mérni.
Akkor bemegyek egy presszóba, gondoltam megiszok egy kávét.