He? Emlékszel, ja persze biztos te még
Emlékszel azokra a régi, jó öreg katonákra,
Ugye ott vannak a fejedben, vigyázzban állva?
Laposüveg, tábortüzek, erőltetett menet,
Szuronyt-szegezz és egyebek, erőltetett menet,
És azokra a régi, jó öreg nőkre emlékszel-e még?
Ugye egy évig még divatszín volt a kék,
Edit, Yvett, futótüzek, erőltetett menet.
Harisnya lent, blúz odafent, erőltetett menet,
És emlékszel-e még a halálra, öreg?
Na, hát a régi barátra?
Na, gondolkozz csak, na, halál,
Na talán eszedbe jut, hátha.
Erőltetett ez a menet, fáradt lehet, ki belement,
Szép kis menet, egy tönkrement cipőpatent többet jelent,
És azokat a lányokat, rohamokat ugye még ma is kedvvel emlegeted,
Mondd csak, hogy lehetsz ilyen süket?
Mondta Halmos, ,és reszketve visszaült a székre. Nézte az öreget, aki nem sértődött meg, csak mosolygott. És így válaszolt: