Homály, hasztalanul kutatsz, fedi el az utat, melyen járunk.
Homály, s csöppnyi keserű íz:
Ez az élet, talán, ez az élet nekünk.
Egy éj - s itt a régi varázs,
Újra égő parázs van a szívem helyén.
Tudom, úgyis hiába futsz, utolérlek,
S kigyúl egy fény valahol.
A csók, ez az édes gyümölcs, ami újra itt ég a számon.
A csók, jajj ez a végzet
A csók, ez a végzet.
Halál.
Tánc, a hajad lobog, engem reggelre vár a halál.
Talán -talán-
Hajad rubinpiros,
Lábad rubinpiros,
Karod rubinpiros,
Melled rubinpiros,
Szemed rubinpiros,
Vállad rubinpiros,
Füled rubinpiros,
Gyönyörű.
Ma még újra rámtalálsz.
Tánc, mely a halálba visz...
...i, azt, ki hisz a szerelemben.
E tánc legyen újra ma sikk, vigyük újra ma sik-sikerre!
E tánc legyen végzet, halál.