Semmi hiba,
Jó a haja,
Jó a lábhajlata.
Szembe benéz,
Egy szemmelverés
Mindkét szembogara.
És hozzá még ott a derekán
Az a csellószerű arány,
Mi ellen nekem
Nincs ellenszerem,
Már nem kaphatom hibán.
S rá még az is,
Hogy semmi hamis,
Jó a dumája is.
Én megveszem,
És rá is teszem
Az összes lendületem.
Még a szex is megfelelő,
Az ágyban engem felemel ő,
Csak az a fura,
Hogy még nem volt soha,
Egy rendes orgazmusa.
Nahát ez a hiba
Nem volt soha
Nálam probléma még,
Úgy voltam vele,
Ez a nő üzlete,
S ha nem mondja be,
Én a magamét megcsinálom,
S ha úgy érzi, hogy átvágom,
Szóljon nekem,
- nahát ez most beszólt:
Hogy "Jó vagy fiú,
Most ne légy hiú
És magadhoz szigorú,
Ez úgy komplikált,
Hogy a lelkemen át-
Hatva csinálj csudát.
Hát ujjaiddal nyúljál ide,
Aztán ide, most emide,
És látsz majd csudát,
A lelkemen át
Juttatsz tetőig el."
Nyúlva oda,
Aztán oda,
Aztán meg amoda,
Jött a csuda,
Az orgazmusa,
És azt mondta, hogy
Életében nem élt ilyet,
És ezentúl engem szeret,
Hogy ezentúl csakis engem szeret...
Azóta értem lobog,
Most zuhanyozok
És nézem tíz ujjamat.
Nézem hol a víz megtörik,
A lábam közit,
Itt most melyik arat?
Hát úgy vagyunk most mi, férfiúk,
Hogy odanyúlunk, idenyúlunk,
De mit ér az, ami kimarad,
Min megtörnek a vízsugarak?
Mert jó, ő tető,
Aztán én is tető
És kész van mindakettő.
De mért képzelem,
Hogy ő van velem,
Miközben velem van ő.
Most énbennem ő
Vagy őbenne én,
De hol van a mindakettő?
De hol van a mindakettő?
Hol a mindakettő?!