Táblát hordok a mellemen,
És az van arra írva:
Szégyellem magam, emberek,
Dehát itt vagyok, mit csináljak.
Nade nézzétek a kutyámat.
Táblát hordok a mellemen,
Adjatok a kutyámnak,
Nézzétek, hogy milyen nagybeteg,
A fejét a lábára hajtja,
Belebámul a levegőbe.
Félre ne értsetek, emberek,
Nem én vagyok itt a koldus,
Énhelyettem állatszemek
Élelmet kunyerálnak,
Ha már élelmes gazda nincsen.
Szegény kutyának adjatok máma, hová is lenne
Szegény kutyája
Jó gazda nélkül, ki helyette koldul, nézzétek,
Szegényke mindjárt felfordul,
Mindjárt megdöglik, mindjárt elájul, szegény
Kutyája mindjárt meggárgyul,
Mindjárt felfordul, itt helyben megdöglik,
Nyomorult féreg, nem bírja ki estig,
Nyomorult árva, nincs a világnak ilyen árvája.
Hazug a tábla a mellemen,
Hazugság, van arra írva,
Szégyellem magam, emberek,
Ez a kutya be van tanítva,
Nem ő - én vagyok itt a koldus
Félre ne értsetek, emberek,
Nem ő - én vagyok itt a koldus,
Nem ő, hanem én az ő szégyene,
Ti állatszemek, mit csináljak
Ahogy belébámultok a levegőbe.
Ti állatszemek, ti mindent tudtok,
Ahogy belebámultok a levegőbe.
Hogy mindenki rosszabb a kutyánál,
Ahogy föl-alá koslatva sürdöng.
Itt a visszhangos aluljáróban,
Ebben a nagy etetőben,
Nem a kutya, hanem mi vagyunk itt a koldus
Ebben a nagy-nagy-nagy etetőben.