Ágyő!
Az évszázadnak már ágyő!
Ágyő!
Korszakoknak vége jő.
Századból a huszadik
Éppen most elbúcsúzik,
Ágyő! Ágyő!
Idő!
Óceán apad-dagad,
Ágyő!
Népek most színt vallanak.
Századból most huszonegy
Évekből kikecmereg,
És szinte jő.
A nők vérét szívó sárga hold
Úgy bőg, mint most én óbégatok.
Dagad a világharag,
Búcsúzni csak szépen szabad
Ágyő! Ágyő! Ágyő!
No lám!
Új kor jött reánk szívem,
Tovább,
Gyere velem, fogd kezem!
Vallások és a fajok
Közötti új haragok
Között legyen.
Legyen!
Csak az égen hold legyen.
Kereken
Duzzadjon a tengeren,
Azok a lomha vizek
És az új porkrízisek
Jöveljenek.
No lám!
Megdagadt az óceán.
A szád
Duzzadtan csak csókra vár.
Puffad a világharag,
És vele együtt dagad
A szád, a szád!
A hold,
Lengedezik fent a hold.
Bolond,
Most kicsit bolond vagyok.
Kicsikét veszett az ég,
Kicsikét remeg a kép,
De semmi gond.
Ágyő!
Korszakoknak vége van.
Az idő, az idő is kortalan.
Mert ami majd érkezik,
Még bizonyos ideig a holdban van.
Még bizonyos ideig a holdban van.
Ágyő!
Ez az idő épp lejár.
Ágyő!
Az óceán épp menstruál.
Századból a huszadik
Kalaplevéve megy itt
Ágyő! Ágyő!
Ágyő!
Szerintem én is megyek.
A jövő
Sohasem volt élvezet.
De ez a most érkező
Puha vonású jövő
Elég meredek.
Ma már minden megoldás érdekel.
Itt a dagály, egy évezrednyi süllyed el.
Ma gondolkozni nehéz,
Helyette az ítélkezés
A kényelmesebb.
Ágyő!
Szerelmes se legyél, szívem!
Ágyő!
Főként belém, ha kérhetem.
Na ez volt a huszadik,
Ami most épp búcsúzik,
Épp énvelem.
Ágyő!
Az évszázadnak már ágyő!
Ágyő!
Korszakoknak vége jő.
Századból a huszadik
Éppen most elbúcsúzik,
Együtt velem.
Századból a huszadik
Éppen most elbúcsúzik,
Együtt velem.
Századból a huszadik
Éppen most elbúcsúzik,
Együtt velem.