Az első fénykép, látod, én vagyok,
És az asztalon borospohár,
A második kép, nézd csak, az apám,
Csillog a pohár, mit szájához emel.
A harmadik kép véletlen lehet;
Éppen az anyám pohárba tölt,
Ez pedig mező, épp vihar után.
Víg kirándulás, négy éve lehetett.
Fehér pihetollból egy palló vezet
A homlokcsonttól a tarkóig,
Emberek járnak végig a pallón, odébb
Egy mező, éppen vihar után.
Fehér pihetollból való híd reszket,
Ott vonul rajta apám, anyám,
Ott megy nagyapám, mögötte fiam,
Csillog a pohár, szájukhoz emelik.
A mutatóujj körmében lakik
A dédnagyapám és ükapám,
Az a**zonyoknak gerincem jutott,
Ott futnak végig déd és az ükanyám.
Van még egy kis hely, ahol a bokám,
Ahol a bokám lábszárba fut,
Itt vetnek gáncsot, itt ülnek lesben
Hét örega**zony, hetvenhét unokám.
Az első fénykép, látod, én vagyok
És az asztalon borospohár.
A második kép, nézd csak, én vagyok,
Csillog a pohár, a számhoz emelem.
A harmadik kép véletlen lehet,
Pohárba töltök megintcsak én.
Ez pedig mező, épp vihar után.
Víg kirándulás. Négy éve lehetett.