Aki előtt a kaput becsukják,
És azt kiálltják: "rosszkor születtél!"
Megáll a csöndben, és arra vár még,
Hogy tán kiszólnak,
Talán csak játék.
Ott álldogál még amíg az este-az ő estéje
Leszáll a földre.
Kisétál csendben kettős fasorba,
Végén kilép az üres világba.
Fejébe húzva kerek kék sapka,
Simára húzva, körben leszegve.
Az úton nem szed mellé virágot,
Holtáig hordja égboltsapkáját.
Tündér szemekkel üres mezőkre,
Határ határát ahol elveszti
Mindig van onnan tovább hova menni,
Ottan többé már nem ismeri senki.