Fénylett az hold,
mikor szólt egy hang az éjben,
halkan mesélt,
szava könnyen szállt a szélben,
átkarolt lágyan
és eltűntünk az éjben.
Hát jöjjön az álom,
hol volt, hol nem volt
az éjjel most csak rólunk szól.
Bármerre jártunk,
a táj szép, mint az éden,
ültünk a holdon
és úszkáltunk a fényben,
két elhulló csillaggal
labdáztunk az égen
elszédít az álom,
hol volt, hol nem volt
az éjjel most csak rólunk szól.
Az álom de szép volt,
csak ránk várt az égbolt,
a hajnal szele hív el engem,
nem lát már a vén hold.
A virágok unták,
hogy állnak kinn a réten,
pillangóvá váltak
és elszálltak a szélben,
a víz lágy csókot vált
tűz szerelmével
kár, hogy csak álom,
hol volt, hol nem volt
a hajnal már nem rólunk szól.
Az álom de szép volt,
csak ránk várt az égbolt,
a hajnal szele hív el engem,
nem lát már a vén hold.