Fázva lépkedek az úton, át a városon,
La**an esni kezd a hó, de ez sem baj.
Mert jól tudom, az utca végén állsz,
S a hóban rég csak engem vársz.
Jéghideg a két kezed
De végre karjaidba zársz.
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha velem élsz, nem számít a tél,
Csak közelebb fúj minket a szél.
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha látlak, elmúlik a tél
A mosolyod forróbb mindennél.
Az átható hideg, amelyben téged várlak én
Gyorsan múlik el, ha látom már
Hogy jössz felém.
Az álmos téli csend kíséri lépteink zaját
Jéghideg a két kezed
De forróbb lesz az éjszakánk.
Fákat tép a szélvihar,
Ne félj, nem ér minket el
Csak annyi kell
Hogy itt benn újra átölelj.
Ó, így lesz már, bármi vár
Amíg hozzám bújsz, ha fáj
S a holnap úgy jön el,
Hogyminket így talál.
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha velem élsz, nem számít a tél,
Csak közelebb fúj minket a szél.
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha látlak, elmúlik a tél
A mosolyod forróbb mindennél.
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha velem élsz, nem számít a tél,
Csak közelebb fúj minket a szél.
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha látlak, elmúlik a tél
A mosolyod forróbb mindennél.