Régi szavak,
Mit nem mondunk már.
Rég csak falak
Hallgatnunk kár.
Bátrak voltunk
Mitől változtunk át?
Bárki láthatta még,
Hogy benn mikor fájt
Közben felnőttünk,
Nem sírunk már, mikor félünk.
Most, hogy felnőttünk,
Rájöttünk már,
Miért is óvjuk szívünk.
A régi gyerek
Bennünk él még.
De máshogy nevet,
Kit megtörtek rég.
Ma bármit érzünk
Titok - nem látszunk át.
Így senki nem tudja már,
Hogy benn mégis fáj.
Látod felnőttünk,
Nem sírunk már, mikor félünk.
Most, hogy felnőttünk,
Megnézzük már,
Merre lépünk.
És már csak egy ölelés
(már csak egy ölelés) árulja el:
Mégis kell,
Mégis szép
S bízunk még.
(Felnőttünk)
Nem sírunk már, mikor félünk.
Most, hogy felnőttünk,
Megnézzük már,
Merre lépünk.
(Felnőttünk)
...
Mikor félünk.
Felnőttünk,
Rájöttünk már,
Mért is óvjuk szívünk.