Út, amit áthat még a múlt,
S amit végigjárva elhittem la**an,
Hogy nem jó egymagam.
Tán egy érzés volt csupán,
Hogy majd hozzád bújva elmúlik minden
Régi félelem.
És valaha még, ha kérdezed,
Hogy merre mennék nélküled,
Hát valahová, hol foghatnám kezed.
Úgy kérlek, gyere velem!
Egyedül nincs helyem,
Még az álmomban sem.
Gyere velem!
S elhagy a félelem.
Jó, talán fel sem fogható,
Minden érintésed elringat engem,
Mint könnyű altató.
Már soha el nem tévedek,
Amíg téged látlak nincs cél és nincs hely,
Mit el nem érhetek.
Nincs is távolság,
Ha együtt úszunk át
Minden tengert,
S ha baj várna rám
Van remény,
Ha ott vagy, hol én..