Egyszer volt és nem volt
mindent mit lerombolt
fordult a föld, jövõnkre tört
vas foga eltörölt...
Kövekbõl márványból
Istent a szobrából
tett még egy kört, romokba dõlt
aztán mindent elsöpört
Ádámtól Évát követ a vulkánt
Földtõl a tengert, így választja szét
Órától a percet, száztól ezer évet
Jövõtõl a múltat, így választja szét
Egyszer volt rólunk szólt
a megváltó beteg volt
lángolt a föld nincs jövõnk
Testünket égetve így üvölt
Könnyekkel máglyával
Gyermekét az anyjával
A véremet az életet
Eltûntet téged s a lelkemet