csak nézem az arcod nem ismerek rád mintha már nem is te volnál konszolidáltan meghunyászkodva sorban állsz a pultnál beszélek hozzád de úgy veszem észre keresztülnézel rajtam nincs benned semmi hajlam mert nem kellett engedély szétmarta a szenvedés sokan indultatok de csak egyedül jöttél felnőttél csak még egyszer csak utoljára a sárba fekve ordibálva csak még egyszer egy éjszakára infarktus nélkül mégis anyázva azt hittük hogy miénk a világ és hogy révbe értünk végre ittuk a kannás bort és szartunk az egészségre
első volt a szabadság és hogy minden szent dalát most meg karrier szerető nők meg a család nem kellett engedély szétmarta a szenvedély sokan indultatok de csak egyedül jöttél felnőttél csak még egyszer csak utoljára a sárba fekve ordibálva csak még egyszer egy éjszakára nyugalomban élve nem manipulálva csak még egyszer csak még egyszer csak még egyszer csak utoljára a sárba fekve ordibálva csak még egyszer csak még egyszer csak még egyszer egy éjszakára infarktus nélkül nem manipulálva