Csak egy pucér nő vagy, ruhában,
Pénztárgép mögött egy sarki áruházban.
Kedves vagy, ha kedves, vagy ha faszfej vagyok veled,
Az év dolgozója mindenkit szeret!
Lehet! Miért ne?! Csak nézz a képre!
Szépségkirálynő Hungary, meg a világbéke!
"... Óóóóó, köszönöm! És üzenném, hogy ki kell bírnod!..."
Ja! ...ha a nap a medence mellett süti a zsírod!
Mert megvan már a cél,
Míg az ember még remél,
Legfeljebb hozzád ér,
És lehet egy pár csepp vér!
Ez még talán belefér,
Vagy csak a gyönyörű két szemedért...
Hogy ha kihajtja a belét. Érzed?!
Mennyit érünk súlyra Te meg én?!
Mert kell, hogy álmodjál,
És kell az éberség,
Kell a boldogság,
És kell, hogy szenvedjél,
És néha kell, hogy ember légy,
És ez legyen mindig elég,
Nekem, neked, veled a szar mielőtt utolér!
A főnököd hangjában
Te könyökölsz a vállalat arculatában.
A magad fajta senkit nem szeret,
Az év dolgozója ilyet nem tehet!
Így nem lehet!
Erre nincs keret,
Civilizálódhatnál jobban,
Újra a második menet!
Hibátlan gépezet,
Figyelő szemek!
Milyen nagyszerű ez a műremek,
Ami maga alá temet.
Mert megvan már a cél,
Míg az ember még remél,
Legfeljebb hozzád ér,
És lehet egy pár csepp vér!
Ez még talán belefér,
Vagy csak a gyönyörű két szemedért...
Hogy ha kihajtja a belét. Érzed?!
Mennyit érünk súlyra Te meg én?!
Mert kell, hogy álmodjál,
És kell az éberség,
Kell a boldogság,
És kell, hogy szenvedjél,
És néha kell, hogy ember légy,
És ez legyen mindig elég,
Nekem, neked, veled a szar mielőtt utolér!
Kell valaki, aki utánad
Asztalokat töröl,
Aki nagyobbat hazudik nálad.
És hősként tündököl!
Utcaseprő, havat lapátoló,
Éjjel bárban táncoló,
Szélhámos lény, átváltozó,
Nyomorultakra áldást hozó!
Jóképű, sármos elnökjelölt,
Gyilkos vagy, aki még nem ölt.
Még meg se születtél gyermek,
de a sorsod már eldőlt.
Mert megvan már a cél,
Míg az ember még remél,
Legfeljebb hozzád ér,
És lehet egy pár csepp vér!
Ez még talán belefér,
Vagy csak a gyönyörű két szemedért...
Hogy ha kihajtja a belét. Érzed?!
Mennyit érünk súlyra Te meg én?!
Mert kell, hogy álmodjál,
És kell az éberség,
Kell a boldogság,
És kell, hogy szenvedjél,
És néha kell, hogy ember légy,
És ez legyen mindig elég,
Nekem, neked, veled a szar mielőtt utolér!
... mert utolér!