Aetherius Obscuritas - Idegenül lyrics

Képek a falon, túl ismerõsek, hogy nézzem! Az örök sötétlõ éj, nem kell látnom, érzem! Az ízes sokféle mérgek, ízük oly' rég ismerem, S a por, mit hoz a szél, s kiszárítja kezem. Az öreg szék a fa alatt: soha meg nem változ', Hû marad mindig fölötte az ághoz. Az esõ szaga, majd bújócska a nappal, Holnap is megmarad, nem változik azzal. Mosoly egy arcon, mindig változik, Egy perc és lelohad, aztán csodálkozik. Az igaz testvérség néha megszakad, Lesznek mások, s leszel még egymagad. Az ellenség megbékél majd veled, Mikor már rég elfeleded! Kit ismersz, mondd meg, kit úgy igazán, Hogy megmondd mit tesz a jövõ tavaszán? Egy szobor, egy medál, hogy állandó legyen, Hogy elmondd, hogy te is dolgoztál egyen. Minden ember egyforma, az összes változik. Idegen már az ismerõs, ha másnap találkozik