Félsz, ha a sötétben jársz, és keresed a fényt Értelmet nem lelsz, s nem is kutatsz rég Elemészt a kapzsiságod, undor, mi te vagy Nézz ki a váradból, s lásd meg önmagad Lovagjaid szíve már nem a tiéd Csak a vas, miben járnak, annyi maradt A várad árnyékában nem rügyeznek a fák Az udvarod kövén nem jut át a mag Gyújtsál gyertyát, ha félsz a sötétben, féreg Bújj el, király, mert megölnek akik élnek