Ad Astra (HU) - Másik Én lyrics

Nézz szembe a szellemeddel, Azzal, ami egykor te voltál Elhagyta tested rideg, Érzéketlen otthonát Nézd meg egykori arcod Szemeidben életed tüzét Elrabolt szép álmaid Remegõ tükörképét Tegnap még egy ember voltál Szerettél és gyûlöltél A fájdalomtól sírtál A szépnek és jónak örültél Megcsonkított érzelmek, Egy lélektelen test Átformált a képmására Egy Istenné vált gépezet Megbíztál bennük - és tõlem elfordultál Hallgattál szavaikra - és hangom nem hallod már Egyek voltunk valaha, de a láthatatlan köteléket Elvágta egy szürke kéz, és megfojtotta másik énedet Csak a megvetés a részem, s a kozmikus magány Csak az üvöltõ üresség szól hozzám Elméd titkos szobájában A fényt õrzõ ajtók mögött Ott vigyáztam rád De a mocsok mégis beférkõzött Gondolataid eltörölték Lelked kettéhasították Egy mesterséges beteg világ Szürke képernyõin át Féltél attól mi vár rád, Ha ellenállsz a kísértésnek Inkább lettél mindörökre Engedelmes szolgalélek Most már nem kell félned Nem leszel többé egyedül Egy arc nélküli embertömegben, Elnyel majd a belsõ ûr